Szerettettel nőnapra

Az élet forgatagában gyakran érezhetjük úgy, hogy megremeg körülöttünk a valóság. A bizonytalan lélek ilyenkor támaszt keres, olyan bizonyosságot, amely megtartja a kétségbeesés pillanataiban.

A férfi pedig – aki párja nélkül a teremtés legnagyobb kárvallottja lenne – ekkor társához fordul, s azt reméli, egyszer majd meghálálhatja az önzetlen oltalmat. Hálát adni és köszönetet mondani azonban nem lehet elégszer, erre emlékeztet bennünket március nyolcadika.

Sorra venni is csak hiányosan lehet mindazt, amit mi, egyszerű férfiak a nőktől kapunk…

Nekik köszönhetjük a születés utáni első, mosolygós tekintetet, az anyai szeretetet, az otthon békés, szelíd melegét. S aztán később tőlük kapjuk a szerelmet, a hitvesi barátságot, s a legszebb és legtisztább emberi közösséget: a családot.

Köszönjük a nőknek, hogy elhozzák életünkbe a tavaszt, hogy vigyáznak ránk fogantatásunktól kezdve. Köszönjük, hogy anyaként “fiamnak”, hitvesként “férjemnek”, lányainkként “apának” hívnak bennünket.

Köszönjük, hogy életünk során egymás társai lehetünk.