Másodrangúak vagyunk a multik szemében

FIGYELŐ: Miért pont most lett ekkora botrány abból, hogy a globális élelmiszercégek termékei Nyugat-Európában sokkal jobb minőségűek, mint Kelet-Európában? Aki, például a határmenti településekről gyakran jár Ausztriába, az nap mint nap megtapasztalja ezt.

Néhány sajtótermék akkoriban beszámolt az eredményekről, mégsem lett belőle botrány. Ön szerint miért nem?

Valahogy elsikkadt ez a téma, annak ellenére, hogy a vizsgálatok már akkor is kiábrándítóak voltak. Most viszont Szlovákia illetékes hivatala is elvégzett az akkori magyarhoz hasonló felmérést. Miután a szlovák miniszter beszámolt e vizsgálat eredményéről, a hazai sajtó rögtön megkeresett bennünket. Az embereket érdekli, hogy mi kerül az asztalukra. Mindeközben a csehek is elrendelték a vizsgálatokat, nyárra lesz ott is eredmény, de Romániában is készül majd egy felmérés.

Mit tud tenni az ügyben a magyar törvényhozás? Milyen szabályozásokat kellene életbe léptetni ahhoz, hogy a németekkel, vagy osztrákokkal azonos összetételű élelmiszereket fogyaszthassunk?

Az európai uniós élelmiszerjog sok területet – de nem mindent – szabályoz, ezt teljes egészében az áruk szabad mozgásának elve határozza meg. Tagállami hatáskörben maradt például az élelmiszerkönyv, azaz az élelmiszerminőség kérdése. A Földművelésügyi Minisztériumban folyamatosan alakítjuk, változtatjuk a Magyar Élelmiszerkönyv előírásait, ezzel is erősítve az élelmiszerek minőségét. Tavaly a húskészítmények esetében szigorítottunk a hús fogalmi meghatározásán, illetve megemeltük a hústartalmat, emellett a kenyerek és a pékáruk esetében is szigorítások történtek.

A mostani botrány kapcsán nincs lehetőség semmilyen hazai törvényi szigorításra?

Ez a botrány nem ütközik uniós paragrafusokba. Eszerint jogszerű, ha ugyanazt a terméket egy másik országban hozzák forgalomba és az eltérő összetételt jelölik a csomagoláson. Ezt a problémát korábban már többször is jeleztük az EU illetékesei felé.

És ezt valóban jelölik is az érintett gyártók?

Többnyire igen, ha nem tennék ezt meg élelmiszerbiztonsági előírásokat is megsértenének. Nincs arról szó, hogy ezek az itt forgalmazott élelmiszerek károsak lennének az emberi szervezetre, de valóban másfajta alapanyagból, más összetételben, más minőségben készülnek, mint nyugaton. Azonban a jogi felvetéseken kívül ugyanilyen fontos ebben a témában a gyártók tisztessége és erkölcsi hozzáállása. Olyan élelmiszer-, és feldolgozóipari multicégekről beszélünk, amelyek rengeteg pénzt költenek reklámra. Ők szerintem nem engedhetik meg maguknak ezt a botrányt, ezt nekik be is kellene látniuk. Ehhez persze kell majd a vásárlók elpártolása is tőlük.

Mit tudnak az ügyben elérni az egységesen fellépő visegrádi országok?

Az elmúlt héten a V4-ek miniszterelnökei rendkívüli csúcstalálkozón vitatták meg, hogy milyen lépéseket lehet tenni az Unióban. Közös nyilatkozatukban rögzítették, hogy kiállnak nemzeti érdekeik mellett, és mind a négy állam jelzi és kéri az Európai Bizottságtól, hogy vizsgálja meg az ügyet. Azt szeretnénk elérni, hogy akár a jelenlegi uniós szabályozás módosításával, vagy újak alkotásával meg lehessen akadályozni az uniós élelmiszerminőségi kettős mércét. 2015-ben is jeleztük már a problémát az unió felé, 2016-ban a mezőgazdasági és halászati tanácsi ülésén is felhívtuk erre a figyelmet. Ez utóbbi plénum előtt e hét elején Szlovákiával közös javaslattal éltünk. A közös visegrádi fellépés lépéskényszerbe hozhatja majd az Európai Bizottságot is, tehát rövid időn belül foglakozniuk kell ennek a joganyagnak a szigorításával. De jó lenne, ha uniós szinten minél több tagállam a partnerünk lenne az ügyben, hiszen kiderült, hogy az unió közös piacán belül ugyanazon áruk másfajta minőségben kaphatók. Ebben a tekintetben ez már minden ország vásárlóit érinti, hiszen sérül az uniós alapjog. A magyar fogyasztókat ugyanis e cégek másodrangú uniós állampolgároknak minősítik.

Nem túl bíztató, hogy Vytenis Andriukaiti, az élelmiszer-biztonságért felelős uniós biztos szerint nem lehet uniós szinten jogi eszközökkel fellépni az ellen, hogy a cégek a különböző piacokra szánt termékeiket a nemzeti ízlésnek, preferenciának vagy vásárlóerőnek megfelelően dobják piacra. Ehhez mit szól?

Nem csak a biztos jött elő ezzel az érveléssel, hanem az érintett gyártók is. A világ élelmiszer feldolgozásában bizonyosan elő lehet jönni ilyen érvekkel, hiszen például a magyar és a távol-keleti ízlésvilág nagyon elüt egymástól. De a németek és csehek, vagy a magyarok és osztrákok ízlése között bizonyosan nincsenek ekkora különbségek. Tehát ezt az érvet nevetségesnek tartom, de bizonyosan azok sem hiszik el, akik mondják.

Biztos, hogy csak élelmiszerbiztonsági problémáról van szó ebben a konfliktusban? Nincs annak valós alapja, hogy a visegrádi országok mostani fellépése, válaszcsapás arra, hogy a nyugati uniós tagállamok a keleti munkavállalók kárára szigorítanának a munkaerőpiaci-szabályokon?

Én csupán élelmiszerminőségi problémát, szempontokat látok, mást nem. Arról van szó, a visegrádi államok most is elutasítják azt, hogy másodrangú uniós állampolgároknak tekintsék a kelet-európai polgárokat. Ez ismét egy jogos kiállás az érdekeink mellett.

Felmerülhet a bojkott meghirdetése is az érintett élelmiszerek ellen?

Az emberek maguktól sem választják azokat a termékeket, amelyekről tudják, hogy becsapják velük őket. A magyar kormány azt javasolja, az állampolgároknak, hogy ezek helyett válasszák inkább az itthoni alapanyagból készült, magyar feldolgozású és gyártású termékeket. Amíg az Európai Bizottság képtelen dönteni, leginkább a vásárló tud megoldást adni a problémára, a végén úgyis ő szavaz a pénzével. Bármit is gondolunk erről a témáról, a vásárló döntéseihez fognak igazodni az élelmiszergyártók, ha lesz egy ilyen fogyasztói kiállás, akkor talán az Európai Bizottság is fontosnak tartja majd, hogy lépjen az ügyben.

A multicégek a kilencvenes évekbeli privatizáció idején szinte az egész magyar feldolgozóipart felvásárolták. Nem inkább az lehetne hosszútávon a megoldás erre a problémára, ha a hazai élelmiszergyártó cégekben többségbe kerülnének a magyar tulajdonosok?

Sok összetevős, bonyolult a mára kialakult helyzet. A magyar kormánynak a hazai gyártók megerősítése a célja ezen a területen is. Az Orbán-kormány hatalomra kerülése után az élelmiszeripart stratégiai ágazatnak, tehát kiemelten támogatandó területnek minősítette. Mind a vidékfejlesztési programban, mind a Gazdasági és Innovációs Programban (GINOP) vannak támogatási források élelmiszeripari fejlesztésekre. Az a cél, hogy az ágazat magyar szereplői technológiailag is versenyképesek legyenek a nyugat-európai cégekkel szemben. A kormány 2015-ben el is fogadta az általunk készített élelmiszeripari fejlesztési stratégiát. Ennek néhány éven belül meglesznek az eredményei.

forrás:

Figyelő 2017/10.

http://figyelo.hu/cikkek/444998-masodranguak-vagyunk-a-multik-szemeben