Diplomaosztó ünnepség az Eötvös József Főiskolán

Tisztelt Rektor Asszony, Kancellár Úr, Tisztelt Oktatók!
Kedves végzős hallgatók!

Intézményünk, a Bajai Eötvös József Főiskola több mint 150 esztendeje gondoskodik arról, hogy hallgatóit a legmagasabb szintű szakmai tudással vértezze fel. A másfél évszázad során ez a fajta minőség tradícióvá vált, amely hírnevet és patinás arcélet adott a főiskolának. Az idő – mely múlásával sem az emberekre, sem az épületekre nincs tekintettel – számtalan nyomát hagyta rajta az EJF-en. A főiskola, tanáraival és diákjaival együtt szemtanúja volt Európa és Magyarország valamennyi politikai, társadalmi változásának. Átélte az első, majd a második világégést, szolgálta honfitársait 1956-ban, hogy aztán újult erővel fejlődhessen a huszadik század második felében.

A megpróbáltatások és zűrzavarok közepette a tanévek biztosítottak állandóságot: az elkezdett, majd lezárt szemeszterek lehetővé tették, hogy a nemzet minden évben számíthasson azon fiatalok szolgálatára, akik itt tanultak. Ennek a folyamatosságnak köszönhetjük, hogy az EJF a hazai tanítóképzés központjává vált!

Hölgyeim és Uraim!

Az utóbbi, közel másfél esztendő nehéz volt mindannyiunk számára. A koronavírus, (ez a láthatatlan, de rendkívül veszély kórokozó) minden elképzelésünket felülírta. Meg kellett változtatnunk életvitelünket, hiszen a hétköznapi cselekvések veszélyforrásnak számítottak. „Gyanússá” vált minden és mindenki: félni kezdtük a kézfogástól, a másik ember közelségétől, az utazástól, vagy éppen az ajtókilincstől, amely munkahelyünkre vagy otthonunkba engedett volna bennünket. A koronavírus okozta válságot az oktatási intézmények különösen megérezték. A pandémia elválasztotta egymástól a tanárokat és a hallgatókat, nehezítette a barátságok kialakulását.

Ilyen körülmények között kellett Önöknek, az EJF polgárainak dolgozniuk és tudásukat gyarapítaniuk. De – ahogy az intézmény másfél évszázados múltjában szinte mindig – az élet most sem állt meg. Mondhatom úgy is: az Eötvös József Főiskola polgárait „keményfából” faragták, és nem voltak hajlandók lejjebb adni annak a tudásnak a színvonalából, amelynek megszerzésére a felvételi során beneveztek.

Tisztelt Végzős Hallgatók!

Hatalmas elismerés jár Önöknek és tanáraiknak, hiszen nehezített pályán kellett befutniuk a célba. Tanulmányaik révén képviselői, szellemi irányítói lehetnek majd a közösségnek, ahol a jövőben helyt kell állniuk. Tanácsaikra odafigyelnek az emberek és véleményüket is kikérik majd. Hamarosan átvehetik erőfeszítéseik gyümölcsét, a főiskolai diplomát. Azonban az öröm pillanataiban sem szabad megfeledkezniük arról, hogy a papír, amelyre az oklevelet nyomtatták, voltaképpen szimbólum. Jelképe annak, hogy egy életforma részesei voltak. Jelképe annak, hogy szemináriumokra jártak, zárthelyi dolgozatokat írtak, és jelképe annak is, hogy egy csodálatos város nagyszerű főiskoláján szerezték meg a tudást, amelyre mindenkor támaszkodhatnak.

Erre a tudásra nagy szüksége van a térségnek és az országnak, Önök nélkül ugyanis kudarcot vallanának a későbbi nemzedékek! Ahogy főiskolánk névadója, Eötvös József mondta, idézem: „Minden nemzetben nagy erő szendereg, de szendereg csak, és a pallérozás serkenti fel.” Ez a pallérozás az Önök feladata lesz!

Tisztelt Ünneplők!

Az Eötvös József Főiskola mindannyiunk közös ügye. Az alapok erősek, a történelem pedig arra kötelezi az intézményt, hogy folytassa a legmagasabb szintű képzést. Szívből köszönöm a tanároknak, a hallgatóknak, az oktatás valamennyi résztvevőjének, hogy a nehéz helyzetben is helyt álltak, erősek maradtak, és tették a dolgukat! Kodály Zoltán egy alkalommal azt írta, idézem: „Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának.”

Ehhez kell majd hozzájárulniuk a mostani végzősöknek, hogy gyermekeink és unokáink is megtapasztalhassák mindazt, ami a magyarságot erőssé és naggyá teszi!