A magyar egészségügy napjára

Több 200 évvel ezelőtt, 1818. július első napján született Semmelweis Ignác, az orvoslás történetének egyik legnagyobb alakja, a modern magyar nőgyógyászat megteremtője, akit ma világszerte az anyák megmentőjeként tisztelnek.

Semmelweis Ignác édesapja akaratának engedelmeskedve 1837-ben jelentkezett a Bécsi Egyetem jogi karára, azonban még ebben az évben átiratkozott az orvosi karra. Egy év múlva visszatért Pest-Budára a Pesti Tudományegyetem Orvosi Karára, majd 1840-ben újra a Bécsi Egyetemre kezdett járni. 1844-ben szerezte meg orvosdoktori diplomáját.

Nagy tudású szakembernek számított a korszakban, aki szenvedélyesen ragaszkodott az igazához. Emellett sokan kellemetlen embernek tartották, talán azért, mert az orvostudomány számára kellemetlen kérdéseket vetett fel. Diplomája megszerzése után is folyamatosan képezte magát, boncolási gyakorlatokra és patológiai előadásokra is járt. Ezen kívül tanult angolul is. Sorsfordító volt számára az 1847-es esztendő: március elején Velencébe utazott pihenni. Ez idő alatt halt meg Bécsben barátja, Jakob Kolletschka, a kórbonctan tanára. Semmelweis visszatérése után megnézte Kolletschka boncolásának jegyzőkönyvét, és rájött, hogy az a betegség, amely barátja halálát okozta és az, amelyet gyermekágyi láz néven ismertek, azonos.

Az élet rejtelmeinek felismerését azonban nem mindig követi megbecsülés, sőt, olykor egyenesen meghurcolás jár értük. Semmelweis Ignác története arra emlékeztet bennünket, hogy az igazság utat tör magának akkor is, ha a rosszindulat, a féltékenység vagy éppen a félelem próbálja elgáncsolni. A kutatás eredményeként felismerte, hogy a gyermekágyi lázat az orvosok okozzák azzal, hogy boncolás után kézfertőtlenítés nélkül mennek át a szülészeti osztályra, és ott fertőtlenítetlen kézzel vizsgálják a várandós nőket. Világossá vált számára, hogy ez volt az oka annak, hogy a pusztán bábák és bábanövendékek által kezelt várandós nők körében sokkal ritkább jelenség volt a gyermekágyi láz, mint az orvosok és orvostanhallgatók által is kezeltek között.

Életmentő módszerét – a klórmeszes kézmosást – azonban csak halála után fogadta el az orvostudomány. Saját korában szinte még senki sem hitt a magyar orvosnak és a társadalom figyelmen kívül hagyta az intelmeit. Halála után több mint tíz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Louis Pasteur egy tudományos konferencián beszámoljon a baktériumokról, amivel fényesen igazolta Semmelweis elképzelésének helyességét. Semmelweis voltaképpen újjáírta az egész orvostudományt, mert a kézmosás és fertőtlenítés mindenhol az orvosi beavatkozások alapjává vált.

Július első napján Semmelweis Ignácot és a magyar egészségügy valamennyi dolgozóját ünnepeljük. Azokat az elszánt nőket és férfiakat, akik a nehéz, embert próbáló időszakban is értünk dolgoznak!

Isten éltesse Mindnyájukat!

forrás:

Bácskai Harsona