A Baja-Bezdáni-csatorna térségének komplex vízgazdálkodása elnevezésű projekt tovább írja a Ferenc-tápcsatorna történetét. Azt a történetet, amely 1794-ben a Dunát és a Tiszát összekötő általunk Ferenc-csatornának hívott, de „Bezdán–Verbász-csatorna” vagy „Duna–Tisza-csatorna”-ként is ismert vízfolyás építésével kezdődött meg. A Ferenc-csatorna a belvízelvezetés és az öntözés mellett a hajózást is szolgálta. A csatorna kiépítését követő első évtizedek után a vízellátása egyre aggasztóbbá vált a torkolati részeken tapasztalt jelentős mértékű mederfeltöltődések következtében. A helyzet javítása érdekében 1855-ben Bezdánnál egy új torkolati zsilipet építettek. Alacsony dunai vízállás idején azonban ezzel sem lehetett biztosítani az üzemeléshez szükséges vízszintet. A megoldást a Duna egy magasabb pontjáról kiinduló csatorna megépítése kínálta. A nagyszabású terv megvalósításának megszervezésére Türr István – Baja város szülöttje, olasz királyi altábornagy – kapott megbízást. E vállalkozás nyomán épült meg a Ferenc-tápcsatorna, amelynek elsődleges feladata így a Ferenc-csatorna vízpótlása volt. Türr kiemelkedő műszaki tudással és szervezőkészséggel rendelkezett, munkáját nem csak magyar, de francia, olasz, holland és angol mérnökök is segítették. Bajánál a Pandúr-szigeten át új medret ástak, melynek végénél megépítették a Deák Ferenc-zsilipet, amely nemcsak a tápcsatorna szabályozott vízbevezetését, hanem a hajózást is lehetővé tette. A tápcsatorna létesítéséhez Bátmonostorig új nyomvonalat kellett kotorni. Délebbre dunai holtágak részbeni kotrása, átvágása segítségével természetes medreket is felhasználtak a csatorna kialakításához. A megnyitásra 1875. augusztus 13-án került sor.