150 éves az Eötvös József Főiskola

Másfél évszázaddal ezelőtt ezen a napon szólalt meg először a kisharang érces hangja, ami Tanórára hívta a Bajai Állami Tanítóképezde diákjait. Az intézmény azóta teljesíti feladatát, minden tanévben tanulásra, munkára hívja polgárait- hangzott el az iskola 150. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen október 17-én  szombaton a Dr. Pósta Sándor sportcsarnokban.

Báró Eötvös József vallás és közoktatási miniszter 1870 június 23-án keltezett törvényjavaslata alapján, ugyanebben az évben október 17-én kezdődhetett el a az akkor még középfokú oktatás a a város egyik legrégebbi, egyben legpatinásabb intézményében.

Dr. Szilágyiné dr. Szinger Ibolya az intézmény rektora köszöntőjében elmondta: Eötvös József alapos tájékozódás és megfontolás után jelölte ki a képzések helyszíneit. Szempontjai között szerepelt, hogy az adott város támogassa a létrehozandó intézményt, a település több nemzetiségű legyen, illetve az ország egész területében vidéki, fejlesztésre méltó  központokban gondolkodott. -Intézményünk a közelmúltban is számos támogatást kapott Zsigó Róbert országgyűlési képviselő úrtól, és Baja város önkormányzatától, amely segítségek nélkül 2017-ben nem tudtunk volna visszaköltözni a Szegedi úti kampuszba.

Főiskolánk alapítójáról és névadójáról számos anekdotát jegyzetek fel kortársai. Ezek egyike arról az esetről számol be, mikor jó barátjával, Szalay Lászlóval a Margit-szigeten töltötték estéjüket.- emelti ki beszédében Zsigó Róbert. – Az ekkor 17 éves fiatalok átbeszélték a francia forradalom eseményeit, felolvasták egymásnak a legfrissebb híreket, majd az ünneplés jegyében kibontottak egy üveg pezsgőt. Az ital elfogyasztása után Szalay papírt vett elő és arra kérte Eötvöst, írják rá neveiket… Aláírásukat a pezsgősüvegbe tették, megfelelően lezárták és a Dunába hajították. Szalay azt mondta: „szignóik messze úsznak, egészen a Fekete-tengerig, és tudja az ég, hová még; elvégre csak megtalálja valaki.” Szerény kívánságuk mindössze annyi volt, hogy legalább ilyen módon váljanak nevezetes emberekké. Kettejük sorsa azonban nem így alakult, hírük túlnőtt a palackposta szűkös terjedelmén. Szalay Lászlóból kiváló jogász és történész, Eötvös Józsefből nagyszerű államférfi és író vált. Regényeivel anyanyelvét az irodalom legmagasabb szintjére emelte, politikusként pedig arra törekedett, hogy nemzetét a boldogulás útján tovább segítse. Eötvös József jól tudta, ehhez először a hazai oktatást kell megreformálni. Úgy vélte, egy nép felemelkedésének záloga a népoktatásban rejlik. Tervei megvalósításához a kiegyezés után láthatott hozzá. Ennek eredményeként az ország különböző részein tanítónő- és tanítóképzőket állított fel az állam. Eötvösnek volt azonban néhány fontos feltétele: az adott városnak támogatásáról kellett biztosítania az intézményt, a településnek pedig nemzetiségi jellegűnek kellett lennie. Így kapott a hazai oktatásban kiemelt szerepet több más mellett Csurgó, Sárospatak és Bajai is. – A 150. születésnap alkalmából azt kívánom, hogy mindez maradjon is így a jövőben is. A most megjelent kötet egyszerre kordokumentum és tanúbizonyság arra, hogy az Eötvös József Főiskola múltjával és jelenkori tevékenységével a hazai felsőoktatás egyik legfontosabb intézménye- tette hozzá az államtitkár, majd Eötvös József gondolataival zárta köszöntőjét: „Minden hegy csúcsban végződik. Emelkedjetek bátran, s kik kiindulva a hegy alján távol álltatok egymástól, fenn a tetőn találkozni fogtok.”