“Összetartozunk, összetartozunk!”
2020. június 05.A trianoni békediktátumra emlékeztek június 4-én, csütörtökön az ország számos telelepülésén. A 100 évvel ezelőtti döntés értelmében a történelmi Magyarország elveszítette terültének jelentős részét, ezzel pedig több mint 20 millió embernek változott meg az élete.
A trianoni békeszerződés az első világháborúban vesztes Magyarország és a háborúban győztes hatalmak között létrejött megállapodás, amely az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása miatt meghatározta hazánk új határait, és több államot hozott létre a birodalom helyett.
A június 4-ei, századik évforduló alkalmából Baján Zsigó Róbert államtitkár, a térség országgyűlési képviselője helyezett el koszorúz a Köztársaság téri kopjafánál.
A térségi megemlékezés ezt követően Csátalján folytatódott, melynek főszónoka Zsigó Róbert volt. Mint kiemelte: a békediktátum okozta helyzetre vigaszt jelenthet a gondolat, hogy hazánk mindig egyenlő volt, és mindig az is marad. – 2010 óta a nemzeti összetartozásra emlékezünk június 4-én mi, magyarok. Az jut ilyenkor eszünkbe, hogy a nemzet egységét megbontotta a békediktátum, de ha akarjuk, ma már határmódosítás nélkül is meg tudjuk teremteni a nemzeti egységet – hangsúlyozta a képviselő.
A rendezvényt követően a résztvevők meggyújtották az összetartozás tüzét.
Zsigó Róbert Csátalján elhangzott beszéde:
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Emlékezők!
Nem sokkal a trianoni békediktátum kihirdetése után a 37 éves Babits Mihály a következőket írta egy papírlapra, idézem: „Kelj fel lelkem, keresd meg hazámat!”
Felkiáltása egyszerre volt tragikus és kétségbeesett, a költőnek ugyanis szembesülnie kellett azzal, hogy ami addig egész volt, most szilánkokra törött. Babits tudta, hogy ezek a szilánkok olyan fájdalommal vájják bele magukat a magyarság testébe, amelyre aligha lehet orvosságot találni.
A történelemnek sajnos vannak olyan pillanatai, melyek leírására nem elégséges a nyelv. A szavak ebben az esetben csak arra képesek, hogy elmeséljék az események históriáját – azt, ami Versailles-ban történt, a Nagy Trianon-kastély 52 méter hosszú folyosóján. Arra viszont már nincs a nyelvünknek eszközkészlete, hogy kifejezze mindazt a megrázkódtatást és mélabút, ami ez után következett. A főnevek, az igék és a melléknevek csődöt most mondanak…
Hölgyeim és Uraim!
Éppen száz évvel ezelőtt, 1920. június 4-én a jogrendnek megfelelően szerződések aláírásával ért véget az első világháború. Az ilyen egyezségeknek az a természetük, hogy szövegüket a győztesek írják, a háborúban elesett nemzeteknek pedig mindössze szignójukkal kell jóváhagyniuk a fejük fölött hozott ítéletet. Így volt ez hazánk esetében is. Az Osztrák-Magyar Monarchia megszűnt létezni. Hazánk területét pedig az úgynevezett „etnikai-elv” alapján bontották széjjel. Ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az etnikai elvet Magyarország kárára nyilvánvalóan megsértették. Elveszítettük történelmi területeink, (és ami még fájóbb) nemzettársaink jelentős részét.
A trianoni döntés ezért is volt a legnagyobb trauma a magyarság történetében. Az elmúlt száz esztendő fájdalma keresztüllüktet a történelem szövetén, és a nemzedékek során is. A trianoni döntés minden igaz magyar embernek fáj!
Hölgyeim és Uraim!
Szomorú helyzetünkben vigaszt nyújthat a gondolat, hogy hazánk mindig egyenlő volt, és mindig az is marad. 2010 óta a nemzeti összetartozásra emlékezünk június 4-én mi, magyarok. Az jut ilyenkor eszünkbe, hogy a nemzet egységét megbontotta a békediktátum, de ha akarjuk, ma már határmódosítás nélkül is meg tudjuk teremteni a nemzeti egységet.
Ezt segítette a honosítási eljárás bevezetése is, amelynek köszönhetően az elmúlt években több, mint egymillióan igényelhettek és kaptak magyar állampolgárságot. Ahogy az idei 100. évforduló jelmondata is szól: „Összetartoztunk, összetartozunk!”
Az elmúlt 100 esztendő egyik legfontosabb tanulsága az, hogy a magyarságot soha nem lehet megtörni. Hiába akarnak mások a fejünk felett rendelkezni, mi mindig talpra állunk, és mindig egységesek tudunk maradni. Így volt ez 100 esztendeje, és így lesz 100 esztendő múlva is.
Szívből köszönöm a csátaljaiaknak, hogy mindezt a tapasztalatot fáradhatatlanul adják tovább a minket követő generációknak, gyermekeinknek, unokáinknak! Hogy ők is büszke magyarok lehessenek! A jövő tekintetében sok erőt, hitet és kitartást kívánok mindnyájunknak! Minden magyarnak!
Megtisztelő, hogy Önökkel emlékezhetek!
Fotóriport
Úton a választókerületben
Találkoztam a nagybaracskai, csátaljai és dávodi polgármesterekkel. Köszönöm a jó beszélgetéseket, ötleteket! A közös munkában továbbra is számíthatnak rám! Hajrá, Bácska!
Érseki szentmisével emlékeztek a Szent Balázs iskola diákjai intézményük névadó püspökére.
A szentmisét követően, az iskola tanulói adtak elő színvonalas énekeket.
Fontosak a helyi vállalkozások
Hordósi Istvánnal, a csátaljai Gránit Kft. tulajdonosával találkoztam. Beszéltünk munkáról, feladatokról, jövőbeli tervekről. Hajrá, Bácska!
A vármegyei közgyűlés Bácsbokodra “költözött”
A kihelyezett vármegyei közgyűlés lehetőséget teremtett arra is a vármegye vezetőinek, hogy közösen megvitassák a térséget érintő kérdéseket és kihívásokat.
Az itt élőkért dolgozunk!
A csávolyi, a rémi és a sükösdi polgármester asszonnyal találkoztam. Egyeztettünk az előttünk álló feladatokról, közös terveinkről. Hajrá, Bácska!
A Bajai Liszt Ferenc AMI pedagógusai ismét magas színvonalú hangversenyt mutattak be
Hálásan köszönöm a megtisztelő meghívást és a nagyszerű előadást!
A választókerületem legkisebb településén jártam.
Illi Ferenc bácsszentgyörgyi polgármesterrel úrral beszéltük át a falu ügyeit, és egyeztettünk a jövőbeni tervekről!
Hajrá, Bácsszentgyörgy!
Hajrá, Hercegszántó!
Találkoztam Varga Gáborral, Hercegszántó polgármesterével, hogy megbeszéljük az elnyert TOP pályázatot és a település aktuális ügyeit.
”Legyen végre béke”
Ezt kívánja ma is a magyar nemzet. Kívánok mindenkinek nagyszerű ünnepet és az ünnephez méltó hétköznapokat! Hajrá, Baja!
A fotós fotói
Ajánlom figyelmükbe Kelemen Áron kiállítását, amely ma nyílt meg az EJF-en! Gratulálok Áron!